Fogamzásgátlás − Története

Fogamzásgátlás – történelemi áttekintés

A nem kívánt terhesség kérése igen gazdag múltra tekint vissza. Régen nem voltak pirulák, a nők nagyon keveset tudtak a védekezés lehetőségéről. Ősidők óta a legbiztosabb fogamzásgátló módszernek a szoptatást tartották, mondván, hogy a tejelválasztást serkentő proklatin hormon a petefészek működését gátolja, ugyanakkor a nők is felfigyeltek arra, hogy a szoptatás ideje alatt kevésbé termékenyek.

Fogamzásgátlás illusztráció

A fogamzásgátlás kezdete

Ez sem új keletű, hiszen a fogamzásgátlás eme "válfajaival" már a Biblia is élénken foglalkozott. Krisztus előtt a 3. évezredben az egyiptomi nők mézből és krokodilürülékből készült pesszáriumot használtak a nem kívánt terhesség elkerülésére. Ugyanakkor az arab társaik gránátalmát apró darabokra vágtak, majd a törmeléket kősóval és timsóval összekeverték, s az így előállított „egyveleget” a hüvelyükbe helyezték.

Szivacs

Arisztotelész – olvasható az Orvoslás története című kötetben – leírja, hogy a tömjén, olívaolaj és cédrusolaj keverékét vetették be a nem kívánt gyermekáldás ellen. A guineai néger nők mahagónifa magjának héjából és citrom nedvéből készült főzettel irrigáltak közösülés után. Való igaz, hogy ezek ezen védekezések növelték a hüvely pH savasságát, ezzel erőteljesen megakadályozták a spermiumok mozgását, mégsem voltak igazán üdvözítőek. 

XVI. századi fogamzásgátlás

A középkor elején a terhesség megelőzésére leginkább teafőzeteket kotyvasztottak, amelyet elfogyasztottak, azonban a leírások szerint nem sok eredménnyel. Voltak, akik primitív módon műtéti eljárásokat alkalmaztak. Voltak olyan bennszülöttek, akik jól ismerték a petefészek művi roncsolását, ugyanakkor nagy előszeretettel alkalmazták férfiakon a különböző műtéteket. Például a húgycsövet a hímvessző tövéhez, a herezacskó fölé varrták, így az ondó közösüléskor nem került a hüvelybe. A műtétekhez minden érzéstelenítés nélkül kézzel csiszolt éles kőszerszámokat használtak. Majd a. XVI. század változást hozott. Gabriel Falloppio olasz anatómus nedvesített lenvásznat ajánlott óvszer gyanánt. A feljegyzések tanúsága szerint ezzel az újítással elsősorban nem a fogamzásgátlás volt a célja, mint inkább a terjedő vérbajtól szerette volna megmenteni a férfitársait.

Régi kondom

A japán férfiak ugyanakkor bőrből, szaruból, teknőcpáncélból készült óvszereket használtak. Európában védekezési módszerként megdolgozott juhbelet alkalmaztak. A kondom használatáról írásos emlék 1600 –as évekből maradt ránk. A feljegyzések szerint a kondom szó Doktor Condom nevéhez fűződik, aki vászontokot készített II. Károly számára, aki kicsapongásairól volt híres.

"Az óvszer" elnevezés különös módon minden országban másik országra utal. Franciaországban angol sapkának nevezték, a XVIII. század hírhedt szoknyavadásza, Casanova pedig angol kabátnak hívta. Angliában a francia levél nevet viselte.

Bőr kondom

"A XIX. század végén a gumi, később kaucsuk óvszert tartalmazó dobozt Viktória királynő képével ékesítették, aki pedig maga kilenc gyermek édesanyja volt" – olvashatjuk Az orvoslás története című kötetben. Évszázadokon át a nők félbevágott citromot helyeztek a méhnyakra, amely meggátolta egyrészt a spermiumok továbbhaladását, ugyanakkor a savas hüvelyi környezet hozott létre. 1838-ban Adolphe Wilde a méhnyakra illeszthető gumisapkát készített, mégpedig olyan módszerrel, hogy viasszal mintát vett a méhnyakról, s már készen is volt az egyénre szabott „sapka”. A fogamzásgátló eszközt, amikor eljött a menstruáció ideje a nőknek el kellett távolítaniuk. Majd színre lépett egy Hesse nevű német származású orvos, Mensinga álnéven, aki 1882-ben fedezte fel a máig is használatos pesszáriumot, amely az 1930-as években Európában a leggyakrabban használt fogamzásgátló módszerré nőtte ki magát. Germaine Greer a kis védőeszközt spermiumölő szernek való gumicsónaknak nevezte el. 

Vissza a főoldalra