Amy Alkon a Psychology Today-en idéz fel egy kutatást, ami elsőre talán meglepő dolgot állít, de ha jobban megfontoljuk, ez az eredmény reménykeltő is lehet. A kérdés most is az: mi kell a hosszú távú jó kapcsolathoz? Ki viszi át a szerelmet?

Nálunk talán kevésbé, Amerikában annál inkább csinálnak a Valentin-napból egyfajta szerelmi parádét, mintha az ezen az egy napon, ajándékokban és kiváló programokban kifejezett szeretet és odaadás elég lenne az év többi napjára is. Pedig, kevéssé meglepő módon, nem a nagy ajándék, az évi egy nászútszerű utazás kell ahhoz, hogy a másik szeretve érezze magát.

Sokkal inkább a figyelemnek, a törődésnek a naponta megnyilvánuló tucatnyi jele. John Gottman és Janice Driver vizsgálatában ezeket a figyelmi jeleket nagyon egyszerűen fogták meg. Tök mindegy, hogy a párod azt mondja, hogy hadd meséljem el, milyen végtelenül rossz napom volt, vagy azt, hogy nézd már, ez az ember mit vett fel vagy azt, hogy háromkor kezdődik a balettbemutató, ugye ott leszel? – neked háromféleképpen van lehetőséged reagálni. Reagálhatsz közönnyel, vagyis sehogy, ez az elfordulás, amivel azt fejezed ki, hogy kisebb gondom is nagyobb annál, hogy mit karattyolsz. Válaszolhatsz idegesen, irritáltan: kifejezve, hogy mennyire idegesít már megint a hülyeségével – ez az ellene fordulás. És választhatod az odafordulást: témától, jelentőségtől függően válasszal, egy bólintással, ühümmel, kis gesztussal, amivel jelzed, hogy hallod, érted, érdekel, jelen vagy. Ez az odafordulás.

kép: TheCatholicRegister

A szerelem cselekvés
Az odafordulást gyakorlatilag az összes interakcióban alkalmazni kellene ahhoz, hogy a kapcsolat szeretetteli legyen. Ahogy Erich Fromm mondja: a szerelem cselekvés. Vagyis nem érzelem. A szeretetet csinálni kell. Persze érzelem is kell hozzá, de az elmúlhat, ha nem tesszük meg a szeretet gesztusait. És mind közül ez az odafordulás a legfontosabb – és ha jobban belegondolunk az egyik legkisebb is. Ha valaki úgy gondolja, hogy ez kiábrándító, és azt a varázslatos valamit, ami a szerelem, lecsupaszítja, akkor nézze meg a kijelentés reményteli oldalát is. Van kontrollunk, befolyásunk arra, hogy szeretetben élünk-e.

Akik nem fordulnak egymás felé, nagyobb eséllyel válnak el
Gottmanék a vizsgálatukban friss házasok egymással való kommunikációs mintázatait elemezték. Majd megnézték hat év múlva, mi a helyzet a párral. Hat év múlva azok voltak házasok még, akik átlagosan a beszélgetéseik 86 százalékában az egymás felé odafordulást alkalmazták. Akik addigra elváltak, csak az esetek 33 százalékában fordultak egymás felé már a kapcsolat elején is.

Alkon azt javasolja, hogy ha úgy érzed, hogy elmúlt a rózsaszín köd, ha azt érzed, hogy valami kezd hiányozni a kapcsolatotokból, akkor tegyetek egy kísérletet. Meséld el a párodnak ezt az odafordulás dolgot, és próbáljátok ki, hogy egy hétig ezt gyakoroljátok. Fogadjátok meg, hogy akármilyen fáradtak és gondterheltek is vagytok, tesztek majd annyi erőfeszítést, hogy a másik szavaira, kapcsolatkezdeményezéseire odafordulással reagáltok. Egy hét múlva beszéljétek meg, hogy mik a tapasztalataitok. Milyen volt a közérzetetek a hét során, hogyan éreztétek magatokat együtt. Hátha ez egy olyan szokás, amit szívesen beemeltek ezután is a készletbe.

Mert a szerelem nem (csak) romantikus vacsorákon és szépen retusált képeken élhető át, hanem akkor is, amikor a DM-ben álltok sorban, vagy amikor izgulsz egy tárgyalás miatt, és tudod, hogy a párod melletted áll.

forrás: Dívány