Hajszoljuk az élvezeteket, azt akarjuk, hogy valaki szeressen. Mindegy, hogy hogy, valahogy. Belemegyünk megalázó játékokba, hagyjuk, hogy a hátunkon tapossanak olyanok, akikért két forintot nem adnánk. El akarjuk érni az érzést, hogy szeretve vagyunk. Mindenáron ezt akarjuk, hiszen pontosan tudjuk, hogy az életünk csak az érzelmek által válhat teljessé.

Ám legtöbbször luftot ütünk, nem azt kapjuk, amit várunk, és az egész kezdődik elölről.

Mindenki a szerelmet akarja. Ki így, ki úgy, de mindenkinek ez a vágya. Van, aki mindenre hajlandó érte. Megalázza magát, alantas helyzetekbe keveredve hajszolja a szerelmet, éjt nappallá téve (szó szerint). Van, aki szerényebben, de űzi-hajtja, mert nem tud meglenni nélküle. A visszacsatolás nélkül, hogy az életnek van értelme.

Az sem zavar bennünket, ha a szerelem megszerzésével önmagunkat kell feladnunk, a függetlenséget, ami minden személyiséget kiteljesít. Tudjuk, hogy a szerelem képes erre önmaga is. Nem kell semmi más, hiszen az igaz szerelem megad mindent, amire vágyunk. Csak olyan nehéz a közelébe férkőzni, és annyiszor sérülünk meg a keresése közben, hogy akár fel is adhatjuk. De akárhányszor is kerülünk mélypontra, a lelkünk mélyén tudjuk, hogy a szívünk ad útmutatást, csak azzal nyerhetjük el a boldogságot.

Ez a tény, ez a tudás ad erőt az újrakezdéshez, ahhoz, hogy újra felvegyük a kesztyűt, és harcoljunk, ha kell. Mindenki megérdemli, hogy szerethessen, és őt szeressék. E nélkül mindenből eltűnik a motiváció, és a lelkünk újra csak csalódik.

Pedig mi felkészültünk az igazi érzésekre. Arra, hogy valakit igazán meglássunk, a lelkét, az érzéseit. Mi is hajlandók vagyunk kitárulkozni, megnyitni a lelkünket, kiadni a titkainkat. Akár áldozatot is hoznánk ezért a valakiért. Szeretnénk úgy élni, hogy ne az egyéjszakás kalandok izgalma adja meg a kielégülést, hanem valami sokkal fontosabb és emelkedettebb érzés uralkodjon el rajtunk. Szeretnénk, ha nemcsak szex, hanem szeretkezés is lenne az életünkben. Valódi intimitás, olyan, amely a csöpögős filmekben van. Igaz érzelmek, bonyodalmak nélküli élet.

Ehhez azonban elsősorban önmagunkban kell bíznunk. Abban, hogy az életünk többet ér, többre hivatott, mint a jelenlegi helyzet. El kell engednünk azt, ami nem tesz boldoggá, ami visszahúz. Legyen az egy kapcsolat, ami kiüresedett, egy barátság, ami egyoldalú, vagy akár egy tárgy, ami csak porfogó. El kell hinnünk újra, hogy képesek vagyunk akármire, amit csak akarunk. Tudnunk kell, hogy nem vagyunk egyedül. Nagyon sokan küzdenek a szerelemért ugyanebben a percben is. Hinnünk kell abban, hogy a szerelem itt van a levegőben, valahol vár ránk, és egyszer csak megjelenik majd, mint egy villámcsapás. Csak ne húzódjunk előle félre.

Forrás: IntimZóna