Van az úgy, hogy az ember olyan szerelmes, hogy az már gyakorlatilag fáj. Igazi fizikai tüneteket produkál, hiszen a szerelem érzés is kémiai folyamatból táplálkozik. Olyan ez mint a vírus, észrevétlenül elkapjuk aztán már csak rajtunk múlik küzdünk-e ellene, vagy belesüllyedünk.Mint tudjuk, szerelembe esni úgy a jó, ha érzéseink viszonzásra találnak. De aztán következik a második lépcsőfok: mivé fejlődik a kezdeti vonzódás. Ilyenkor lép be a képbe valódi személyiségünk és határoz afelől, hogyan kezeljük érzelmeinket. Nem is gondolnánk mennyire kiszolgáltatottak és sebezhetőek vagyunk ilyenkor. Személyiségünk marionett bábuként mozgatja a szálakat és mint egy terített asztalra, feltálalja aktuális igényeinket.
Környezetünk, életvitelünk, habitusunk meghatározza alapvető igényeinket, de sokszor tévesen mérjük fel mire is van igazán szükségünk. Emiatt történik az, hogy óriási elánnal beleugrunk lángoló, de gyorsan elmúló szerelmekbe ahelyett, hogy a stabilitásra törekednénk. 

Lehet-e irányítani a vágyainkat?

Elméletileg igen. Ez nagyjából olyan, mint a bevásárló lista. Mérjük fel a készleteinket, mi hiányzik az életünkből, s aszerint keresgéljünk! Vannak életszakaszok, amikor arra van szükségünk, hogy önmagunkkal tisztába jöhessünk. Ilyenkor talán célszerűbb nem belemenni a tartós parázslásba, és felelősséget vállalni még egy emberért is. Talán durván hangzik, de ha egyszer elköteleztük magunkat, azt pontosan tudnunk kell, miért tesszük. A hasznos magány fájdalmas szakítások, traumák után feltöltődés gyanánt nem feltétlenül egy tartós kapcsolat a legjobb megoldás. Ilyenkor muszáj picit kiengedni a gőzt és élvezni a szabadságot, lelki kötelékek nélkül. Téves beidegződés, hogy az élet célja megtalálni a párunk és a végsőkig kitartani mellette és emiatt életünk minden ciklusában erre a motivációra kell támaszkodnunk. Nem kell kétségbe esni ha picit magányosabb vizekre evezünk. Nem véletlenül alakult ez így! Ilyenkor sokan félreértelmezve az állapotukat, azt hiszik értéktelenebbek, valamiért rosszabbak, mint mások, akik párban vannak. Úgy vélik, azért vannak egyedül, mert csúnyák, buták, haszontalanok, rossz bablevest főznek, stb... mintha önmagunk tükörképe csak a rossz oldalunkat mutatná, s emiatt nem vagyunk alkalmasak egy párkapcsolatra.Pedig az egyedüllétnek is megvan a hasznos mivolta: ilyenkor ismerjük meg magunkat igazán és ilyenkor lehet a legjobban kideríteni, hogy milyen típusú férfire, milyen jellegű érzelmekre van szükségünk. Kapcsolatból kapcsolatba vándorolni ritkán szerencsés. A szakítás utáni időszak az igazi lazítás, a lobbanékonyság legmegfelelőbb korszaka. A kísérletezésé, határaink és valódi személyiségünk felfedésének legjobb módja.

És elérkeztünk végre a kulcskérdéshez: honnan fogom tudni, hogy eljött az ideje a tartós kapcsolatoknak?
Ahhoz, hogy megtaláld a párodat először is nem elég otthon ülni és várni a sült galambot. Természetesen az életviteled, a mindennapjaid meghatározzák a környezetet, amelyből kikerülhet majd életed párja, no de nem csak akarni kell... az igazit úgyis akkor fogod megtalálni, amikor a legkevésbé sem számítasz rá, amikor épp nagyon el leszel foglalva mással, tehát: akkor jön el az ideje, amikor nem e körül forognak majd a gondolataid, amikor tisztában vagy végre önmagaddal és céljaiddal, amikor harmóniában élsz a külvilággal. A nyugalom, a lelki egyensúly kisugárzik az emberből és hihetetlen önbizalmat nyújt. Először küzdj meg a saját akadályaiddal, és meglátod, készen állsz majd arra, hogy egy rendkívül energiaigényes életszakaszba léphess. Hiszen egy párkapcsolat sem fenékig tejfel. Megtartani a szerelmed sokkal nehezebb, mint gondolnád. Mindig résen kell lenned, és nem szabad megfeledkezned a saját céljaidról sem. Nagy lélekjelenlét kell hozzá. A lényeg, hogy ne ess kétségbe, ha nincs tartós párkapcsolatod! Ha minden áron találni akarsz valakit, úgysem fog sikerülni. Légy nyugodt és éld az életed, hiszen ha nem találod meg, akit kerestél, nyilván nem jött még el az ideje.

Forrás: INTIMZONA.HU/DMD