A testileg és lelkileg még éretlen leányok, tinik esetében a valódi megoldás az lenne, ha nem létesítenének idő előtt szexuális kapcsolatot. Ha pedig mégis belesodródnak a meggondolatlan testi kapcsolatba, védekezniük kellene.A szülőknek hatalmas a felelőssége gyermekeik testi, lelki, érzelmi fejlődése, valamint mindennapi viselkedése, szocializációja terén.

A szülők nyitottsága, az anya-lánya közvetlenebb kapcsolata jó esetben, az iskolai prevenciós, szakemberek által tartott felvilágosító órák, a lányka szakrendelések léte az egészségügyi intézményekben mind segíti a bajba jutott lányokat és az aggódó szüleiket.

Egy megtörtént eset margójára

Nevezzük a most 17 esztendős leányt Gabriellának, aki általános iskolai tanulmányait magántanulóként fejezte be 16 éves korában. Gabriella kiégett, túl sok fájdalmat megélt lány volt kortársaihoz képest. Úgy mondják, öreglélek. Mosoly soha nem volt az arcán, sőt a rezdüléstelenség miatt érzéseit is csak akkor ismerhette meg valaki, ha önként teret adott az érdeklődésnek. Szülei házassága furcsa volt, minta semmiképpen nem lehetett a lány számára. Az apa kamionsofőrként dolgozott, járta Európa országait, s ha itthon volt, épp úgy meglátogatta Gabriellát és három testvérét s az édesanyjukat, aki a hites felesége volt, mint a szeretőjét, aki két fiút szült a férfinak. Gabriella nem tisztelte az apját. Édesanyjára pedig azért neheztelt, mert elviselte a hazugságokkal teli, megalázó életet s engedte kizsigerelni, kihasználni magát érzelmileg és erkölcsileg is az egyébként depresszióval küzdő apja számára. Az anya egyre riasztóbb megfelelési kényszere, személyiségének torzulása a csalfa férj lélekölő játszmái miatt idegösszeomláshoz vezetett.

Gabriella és testvérei mindezt testközelből élték meg. A legkisebb hatéves volt akkor, a legnagyobb 24 esztendős. Alapvetően egymást támogatták és nevelték. A megkeseredett életből a 14 éves lány pótcselekvésekhez folyamodott. Cigizett, egy ideig vagdosta magát, elcsent az anyja Xanax gyógyszereiből, ami kellő bódulatot adott ahhoz, hogy délig aludjon, kimaradjon az iskolából, és némaságba burkolja bánatát, reménytelenségét, tengernyi fájdalmát.

Majd jött a mindent elsöprő szerelem. Gabriella a helyi strandon megismerkedett a nála négy évvel idősebb Róberttel, aki Szolnok környékén lakott, s pincérként dolgozott akkoriban. A fiú a leány fejlett, nőies külseje miatt azt hitte, hogy talán egyidősek. Gabriella hiúságának ez roppant imponáló volt, s pár heti udvarlás után a fiú albérletébe költözött a másik megyébe. Az első szexuális élmény a második randin megtörtént.

A leány olykor felbukkant szülővárosában is, megjelent az általános iskolájában, a magántanulói órákon. Sajnos soha semmit nem tanult. A tanárok átengedték az utolsó vizsgákon 16 esztendős kora előtt két hónappal. Így lett végbizonyítványa a nyolc osztályról.

Gabriella időközben kétszer jelent meg úgy ezeken az órákon, hogy áldott állapotban volt. 14 évesen teherbe esett a 18 éves Róberttől, mivel nem védekeztek. A lány azt mondta, őt senki nem világosította fel, hogy mit kell tennie, ha összefekszik egy fiúval. Így jött is a nem kívánt terhesség. Érezhetően ennek örült. Vágyott a szeretetre, arra, hogy tartozzon valakihez.

Az első terhességét elveszítette, azt irreális módon hosszan gyászolta. Pszichológus segítségét nem fogadta el, az anyja pedig maga is a pszichiátrián lábadozott bizonyos időközönként. Felnőtt testvérére sem hallgatott. Hárított.

Róbert, az apajelölt, Gabriella második terhességénél tudta meg, hogy szerelme csupán 15 esztendős. Hatalmas félelmet váltott ki belőle, rémálmaiban kiskorú megrontásáért, börtönben látta magát. Erősen kötődtek egymáshoz, de a fiú nevelőanyja úgy döntött, véget kell vetni a kapcsolatnak. Így Gabriella többé nem mehetett hozzájuk, még vendégségbe sem. Róbert is színt vallott. Összegyűjtötte az abortuszra való pénzt, és örökre elengedte a lány kezét.

Gabriella soha többé nem volt kíváncsi gyermeke apjára. Keserű, kibékíthetetlen gyűlöletet érzett iránta. A babát tisztességesen kihordta és megszülte. A 24 éves nővére lett a gyám. Számos megaláztatást élt meg a nehéz sorsú lány, de az anyai ösztönei sokkal erősebbek jelenleg is, mint amit ő valaha a saját édesanyjától megtanulhatott volna. A jogi folyamatok mindig változnak az életében, alkalmazkodik hozzájuk. Azt mondja, már csak hét hónap, és nagykorú lesz, akkor anyaóvóba megy a kicsivel, s igyekszik munkát találni, dolgozni, hatalmas szeretetben felnevelni a fiát. Olyan odaadásban, amiben neki sosem volt része.

Gabriella története csepp a tengerben, egy ritka eset ilyen helyzetben, ami nem tragédiával végződik. A fiatal lány döntése vélhetően ritkának számít, noha a rá váró élet emberpróbáló lesz.

Forrás: webbeteg.hu